Gyeses kismama korom vége fele járok. Sajnos vagy szerencsére -még nem tudom eldönteni. Tény az, hogy szerettem itthon lenni, babázni mindkettővel. Még van pontosan 3 hónapom, aztán szabadságon leszek még vagy öt hónapig, aztán kezdődik a gályázás. Addig próbálom kihasználni az időt a magam javára. Elkezdtem már korábban is.
Régi vágyam volt, hogy megtanuljak vezetni, volt ugyan jogosítványom sok éve, de pösti lányként nem volt szükségem ekkora autonómiára, csakhogy vidéki lettem és manya is, ráadásul kétszeres. Ekkor született meg a gyógyíthatatlan vágy: vezetni akarok nemcsak babakocsit, háztartást, mozgásos csoportot, a Zuramat, hanem autót is, méghozzá sajátot(kicsit öreg, kicsit rozzant, kicsit kicsi, de az enyém, mint a magyar narancs). Teljesült a vágy. Eszeveszetten száguldozok vidéken, mert Pösten nem merek és tájékozódni sem tudok. Nagyképűséget levetkőzve, vezetni sem, de szeretek autóban ülni, leginkább a kormány mögött.
Mit kívánok még a gyestől?
Meg szeretnék tanulni úszni, lehetőség szerint vízben. Adóssággal próbálkoztam, az működik, nem látom, vízben miért ne tanulnék meg rövid idő alatt?
Aztán régi vágyam, hogy közelebb kerüljek a családterapeuta címhez. 150 órával közelebb vagyok. Már csak 50 óra van a finisig, ha a vizsgától eltekintünk.
Szeretnék még tűz-zománcozni, de szépen. A Zuram rábólintott, hogy szombatonként kicsapongjak pár órára a Marczibányi térre és legyek azzá, ami lenni akarok. V. reklamálni fog, mindig anyázik, ha azt érzi fontosabb vagyok nála. Reméljük, kinövi!
Jó lenne megtanulni varrni és időt szorítani rá, ez a legtávolabb megvalósulni látszó célom.
Még sok-sok minden lenne, de most haza kell hozzam A.-t az óvodából, mert péntek van és ilyenkor itthon nem alszik délután.
A kép régi kedvencem, ilyen mikor A. elalszik beszélgetés közben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése