Életem első számú főműve, nevezzük a továbbiakban A.-nak, 2005-ös kiadás, igen megnyerő teremtés. Aztán a sikerre való tekintettel, ezelőtt 20 hónappal elkészült a második számú, nevezzük -mint az A.-nak a fordítottja-, V.-nek. Most már ketten vannak, velem, velünk, mellettünk, nekünk, ellenünk, mikor hogy.
A többes szám nem véletlen, mellettem van a Zuram(aki maga is egy főmű!), aki társam mindenben, legalábbis megpróbál az lenni. Ennél többet 13 év után ember lánya nem kívánhat.
"Elmúltam húsz, még nem vagyok negyven", ahogy mondja a muzsika is.
Szeretném hinni, hogy Magyarország középpontjában vagyok, de kicsit északabbra lakunk. Viszont az ablak előtt a cinkegolyón fürtben rendeződnek az őszapók, ennél kevés megnyugtatóbb érzés van, ha ez a pillanat egybe esik V. délutáni szunyókálásával...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése