Népszerű vagyok, leginkább itthon, a szűk családom körében. Kezdjem a legkisebbtől, V. egész nap rajtam lógna, a szó szoros értelmében, de hogy őszinte legyek, nem rossz ez nekem, sokat mókázunk, leginkább ő szórakoztat engem, imádom az arcjátékait, annyira kifejező. A. napközben nincs velünk, az ovi rabságában él, ha a mai napot túléli az ovis cimbora elnyomása alatt, holnap napos lesz. Megéri várni. Fura ez, kitüntetett lenni, felelősséggel bírni és utasításokat osztogatni, büntetgetni mindenkit, aki kilóg a masszából. Nem szabad ebéd közben beszélgetni, a napos dolga a csendet biztosítani, ha valakit sokszor kell megszólítani, az feláll, ha szófogadóbb fajta, ha nem, panaszt lehet tenni a óvóknál. Íratlan szabály, hogy barátot nem büntetünk, nem fegyelmezünk, nem állítunk fel. A következetesség kedvéért. Fura nekem látni, hogy szereti a naposságot, remélem, ha megnő, jót szórakozunk majd ezen vele is...
Szóval, A ha haza ér, szeretne majd mondani, kérdezni, bújni, hintázni, mesét olvastatni, rajzoltatni, energiát kérni, vajat kapirgálni a kenyérről, sajtot lefetyelni a tubusból, tesót nevelni, irányítani, álmodozni, kifestőzni és nem gyalogolni. És ha lehet, mindezek alatt legyünk közel egymáshoz, nagyon közel, csak mi ketten.
A Zuram, roppant jó ember. Mindig mondom. Szereti, ha írok, naponta nézi, emelve ezzel is az olvasottságomat vagyis a nézettségemet -mert van nekem. Most azonban nem fogok írni, mert arra biztatott a Drága, hogy aludjak és szót fogadok. Minden egyéb várhat. Havazik kinn, a táj gyönyörű, az alvó kisded is, a gép mosogat, nem kellek ide.
Szőke nő kósza gondoltai a gyereknevelésről, párkapcsolatról, monotóniatűrésről (vagy nem), boldogságról, nyűglődésről, munkáról, mindennapokról...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése