A visszaemlékezések mellett erősen jelen vannak a mindennapok: szeptemberig még gye(pe)sen, tehát kicsit belesüppedve a nem eszik a gyerek rendesen, mit mondott a szomszéd, sokáig maradtál ma, mi volt ma az oviban, kész a vacsora témakörökbe.
A, az elsőszülött elmúlt 5 és két fogacskáját már fogszelencében tartja, ovis. Szereti az óvodát, szerencsére. Kedves, simulékony, kíváncsi, minden iránt érdeklődő, jó étvággyal rendelkező kislány, de azt hiszem, kicsit lassúbb, álmodozóbb, szöszölősebb, mint ahogy elvárjuk tőle. Merthogy elvárjuk, sokszor megfeledkezünk arról, hogy alig több mint 5. Félek, hogy egyre távolabb kerül tőlünk...
V. a maga 20 hónapjával nagyon aktív kisember, érdeklődő, bújós, folyton bohóckodó, jókedvre derítő, de talán nem bántom meg, ha erőszakosnak titulálom (csak más ne tegye!). Szerencsére a délutáni alvásprogramot respektálja. V. ma úgy döntött, nem vesztegeti feleslegesen az amúgy is kevéske szabadidejét, felöltötte a kimenő bakancsát, a pizsmafelsőjére vette volna a kabátkáját, és egy sállal a pizsamáján a román filmekből ismert(vagy nem) Florin Piersicet juttatta eszembe.
Jelen problémáink, hogy nincs autóm, kuplungcserén van a kicsike, így A.-t a barátok hozzák haza. Aztán ennél égetőbb probléma, hogy elromlott a mérlegünk. Többet mutat, mint kellene, mondjuk, 6 kilóval. A Zuramnál más a helyzet, nála is többet mutat, de nem tudom, mennyivel. Fura módon az álnok, ha a gyerekek tapossák, igazat beszél. Vannak gyenge próbálkozásaim, de leginkább beszélek róla, valamiért nem eléggé hatékony. Lehet, gyakrabban kellene tegyem?
Ó, hát azt hittem először, hogy valami fotóstrükkel csináltátok, hogy az Elsőszülött korábbi önmagára néz, aztán rájöttem, hogy mégsem! Vagy mégis? :-))
VálaszTörlésSzeretetben gazdag kakukkokat mind a 4 "szőkének"!:)
VálaszTörlésA zigazi Szőkének továbbá - aki tulajdonképp egy "Istennővé lett anya" a család egyes tagjai számára (Maja->Manya) - egy nagy puszit a szemöldök-közére, mert ilyen ügyesen ír!:)